Rossz blog-gazda vagyok, ide se szagoltam az utóbbi hónapokban, kaptam is a fejemre érte. Most meg fejthetem vissza, mi történt mióta utoljára idekapartam valamit.

Lejárt a féléves szerződésünk az előző lakásban. Már júliusban elkezdtem keresgélni másikat, de az egyik ügynök azt mondta, még túl korai, mert mindenki ugye már tegnapra keres bérlőt. Augusztus elején álltam neki újra. Ritka az olyan lakás, amit magánembertől közvetlenül lehet bérelni, nagy átlagban ingatlanügynökségek foglalkoznak vele. Egy-egy lakás bejárása előre meghirdetett időpontban van. Ez lehet hét közben nagyjából bármikor, ritkán hétvégén. Igyekeztem olyanokra elmenni, amihez csak kicsivel előbb kellett eljönnöm a munkahelyemről. Egyszer-kétszer becsúszott korábbi is, de nem sokszor és szerencsére tolerálták is. Láttam kisebbet-nagyobbat, szépet-rondát és ocsmányt. Egyik se volt az igazi. Volt egy ami már majdnem, meg is pályáztuk, de persze nem kaptuk meg. Aztán megtaláltam azt, amibe nagyon beleszerettem. Eleve kitöltött jelentkezési lappal a kezemben mentem a bejárásra, mit az ügynök néni kezébe nyomtam, majd este elküldtem az összes szükséges dokumentumot. Másnap és harmadnap végigtelefonálták a referenciákat plusz próbálták eléri az előző Landlord-ot. Mivel ő épp külföldön volt, kezdett inogni a léc alattunk. Szerencsére egy másik inspekció alkalmával az egyik ügynök felajánlotta, hogy eljön hozzánk megnézni a lakásunkat és akkor ő lesz a referencia annál a jelentkezésnél. Mivel azt nem kaptuk meg, de járt nálunk, ezért szóltam a kiszemelt lakás ingatlanosának, hogy it  van ez az ember, ő járt nálunk, hívják fel őt. Meg is tették, így már ez sem volt akadály. Szerencsésen meg is nyertük a kéglit, de egy héttel korábban, mint mi azt terveztük. Se gond, ennyi belefér.

A költözés szívás volt. Leginkább az időjárás miatt, mivel folyton esett az eső. Egy-két bútorunk már volt (kaptuk innen-onnan), de azért elég hiányosan álltunk. Pl. a gyereknek no ágy. Egyik hétvégén áthordtuk a dobozokat meg azokat a dolgokat, amiket nem használtunk. A második hétvégén meg a maradékot. Első körben úgy volt, hogy a másik lakásból megvesszük a mosógépet, hűtőt, mikrót, gyerekágyat. Mosógépet aztán kaptunk ingyen egy orosz családtól a szomszédból, a hűtő meg túl széles volt, úgyhogy irány a Gumtree, vadásszunk egyet. A Gumtree az a hely, ahol olyan dolgokat adnak el agymásnak az emberek itt, amit otthon, lomtalanításkor az etnikum se szedne össze... Láttunk egy-két csodát... Na, nem hűtőt, minden egyéb mást. Kerestünk étkező szettet, ágyat, mikrót, ilyesmiket, egypárat el is mentünk 'megcsodálni'. A 10 kinézett és megnézett dolog közül végül is csak egy íróasztalt vettünk meg mert a többihez nagyon hozzá se akartunk nyúlni. A hűtő meg hát... nem szép, sőt. Kb egy olyan darab, mint amit otthon használtam, öreg, de működik. Ami vicces benne, az az ára. $175.00-ért vettük meg és ez egy jó ár. Én otthon 10.000-ért nem tudtam annó eladni az enyémet, ezért inkább odaadtam egy barátunknak. Az új hűtők árai meg horror. A legolcsóbb, legegyszerűbb kerül 6-700 dollárba és innentől csak felfelé mennek. De most egy darabig ismét nem érdekel, amíg ez üzemel:)

IKEA-ban kinéztük a gyerekágyat. Teljesen normális ágy, nem csilivili gyerekágy, hanem egy normál méretű fekvőhely. Szombaton el is mentünk, persze közben leragadtunk minden másnál is, mert ez is kéne, meg az is dejó lenne. Már épp tartottunk a piactér felé, amikor is elment az áram, merthogy megérkezett valami borzasztó szél meg eső. Álltunk ott tanácstalanul egy darabig, aztán úgy döntöttünk, hogy ebből ma már nem esz semmi, fáradtak is vagyunk, majd holnap. Ebből kifolyólag a vasárnap igen húzósra sikeredett. Délelőtt az összes maradék átfurikázása, aztán IKEA (amikor is újfent nekiállt szakadni az eső, de most legalább nem ment el az áram), aztán uzsgyi a hűtőért és irány haza szerelni, legalább aludni tudjunk. Még bent az IKEA-ban vettünk egy ponyvát a trélerre, de ázzon sz*rrá minden, ha már mi úgysem ússzuk meg szárazon.

Mindehhez hozzá tartozik, hogy még volt takarítási meló is, azaz szombat délelőtt kettő apának, nekem meg egy másik valamikor a 7végén, tehát ezeket még be kellett szuszakolni a költözködésbe. Sokat nevettünk...

Egy hétig csak a kupi volt, egy két ruha kipakolva hogy legyen mit felvenni, meg az ágyak aludni, aztán slussz. Előző hétvégén pedig kirámoltam mindent és azóta is imádom. Mániákusan rendet tartok meg takarítok, hogy ne kelljen annyi mindent csinálni 7végén, csak mosni meg egy kicsit letörölgetni, felmosni. Van szép dolgozószobánk (najó a szép az kicsit túlzás, de praktikus), van a gyereknek egy tágas szobája meg egy háló nekünk. Nagy konyha, étkező meg nappali. Minden olyan kompakt.

Vettünk egy tv-t is a 7végén, nem bírtuk ki. Tulajdonképpen set-top-boxért indultunk, merthogy volt kis egyszerű tévénk, kaptuk egy magyar házaspártól, és nem akartunk még tévét venni, csak több adót szerettünk volna. Persze egy HD TV-vel jöttünk haza... Mert jó hülyének lenni:)

Melófronton sok változás nincs. Gábor kertészkedik rendületlenül, kérdés meddig bírja. Én már az 5. hónapomat taposom a cégnél, azóta is szeretnek. Még:) Már megszokták, hogy ha kérnek valamit, akkor hozzáteszik, hogy nem sürgős, elég jövő héten, mert ha elfelejtik, akkor azonnal megcsinálom. Aranyosak nagyon, segítőkészek és kedvesek. Itt szokás dicséretet is adni, ha valamit az ember jól csinál, meg persze meg lehet kapni a beosztást is hülyeségért, de kissé másképp, mint otthon. Ha dicsérnek, általában a többiek előtt teszik, ha meg leszúrnak, azt négyszemközt mondják el és nem fordítva...

Gyerek nagy négyéves, az oviban ő a sztár. Még nem jöttem rá miért, de ha megérkezünk, folyton köré sereglik szinte az összes gyerek. Van egy óvó néni aki nála most kedvenc (ez havonta változik), meg vagy nagyon jó barátja, mindig vele játszik. Sikerült visszaszoknia a délutáni alvásra is, ezt akkor abszolválta, amikor mondtam az óvó bácsinak, hogy tulajdonképpen tökmindegy, ha nem akar aludni, ne aludjon. Tettem mindezt azért, mert azt láttam, hogy 3 meg 4 órakor feküdt le az én drága gyermekem kemény fél órákra. Na annak semmi értelme. Ezt megbeszéltük Vince-el , azóta az én csöpp fiam 1 órakor elalszik és alszik másfél órát.

Az étvágya azóta sem csökkent, annyit eszik mint egy ló. És ez csak rosszabb lesz. Most vettem egy szandált neki, aminek a talpán ez van 'EUR30'. Azt hittem dobok egy hátast... Hová nő a mai gyerekek lába??? Jetinek szoktam hívni, olyan vicces a talpa:)

Ha lesz időm meg energiám, majd leírom, milyen 'egyszerűen' sikerült áthelyeztetni a netet...

*****************

Voltunk játszótéren. Komolyan mondom, kiráz a hideg a gyerekek látványától. 15 fok, felhős, kicsit fúj a szél. Kislányok pólóban, szoknyában, mezítláb szaladgálnak, minden gyereknek kint a dereka, alig vannak felöltözve. Hozzájuk képest eszkimóknak nézünk ki pulóverben, és persze még fázom is...